Ezzel a témával már több bejegyzésben foglalkoztunk (itt, itt és itt). Most ismét visszatérünk erre a témára. Az Arisztotelészre támaszkodó filozófia alapvető fogalompárja az anyag-forma fogalompár. Az „anyag” és „forma” szavak a fogalompárt szemléltető hasonlatból származnak. Egy szoborral kapcsolatban két olyan összetevőt említhetünk, amelyek elválaszthatatlanok egymástól és együttesen alkotják a szobrot. Egy lovast ábrázoló márványszobor esetében beszélhetünk a márványról, mint a szobor anyagáról és arról a formáról, a lovas formájáról, amelyet ez az anyag fölvesz. Maga a márvány képes sokféle formát fölvenni, a szobor elkészülte előtt például ez a forma lehetett egy szabálytalan márványdarab formája is. Az anyag-forma fogalompár szoros kapcsolatban van a képesség-ténylegesség fogalompárral. Az anyag úgy viszonylik a formához, mint a képesség a ténylegességhez. A sokféle formát befogadni képes anyag a forma által válik meghatározottá, azzá a valamivé, ami maga a szobor.
A szobor mesterséges alkotás, a formák gazdagságával azonban elsősorban a természet világában találkozunk. A filozófiai értelemben vett forma többet jelent mint az egyszerű, geometriai értelemben vett alak. Ez olyan meghatározottság, amely valami meghatározatlant meghatározottá tesz. A meghatározatlant önmagában megismerni, megérteni sem tudjuk, mert az ismeret éppen valamilyen meghatározottságot jelent. A meghatározatlanról csak úgy lehet ismeretünk, amennyiben ezt valamilyen meghatározottság hordozására való képességnek tekintjük. A változásokat úgy is értelmezhetjük, hogy a változásban a képességiségben lévő anyag új meghatározottságot, új formát kap. A tűzhelyre tett hideg víz régi meghatározottsága helyett új meghatározottságot, formát kap, magasabb hőmérsékletű, meleg vízzé válik. A formákat két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok a formák, amelyek a már meglévő önálló létezőnek, szubsztanciának adnak valamilyen új formát. Ilyen például a víz negyven fokos hőmérséklete, amely formát a víz a melegítés hatására veheti fel. Ezeket a formákat járulékos, akcidentális formáknak nevezzük. Magának a víznek, mint víznek a meghatározottságát, formáját lényegadó, szubsztanciális formának nevezzük. Ez a meghatározottság akkor kezdődik, amikor két hidrogén atomból és egy oxigén atomból egy víz molekula képződik, és ez addig tart, amíg ez a molekuláris egység létezik. A lényegadó forma közvetlenül az elsődleges anyagot formázza meg. Az elsődleges anyag a forma nélküli anyag, ez csak a formák befogadásának a képessége. A lényegadó forma és az elsődleges anyag önmagukban nem fordulnak elő világunkban, ezek együttesen (metafizikai) összetevői a világukban lévő szubsztanciáknak. A világban található egység és sokaság, állandóság és változás filozófiai elemzése vezetett a lényegadó forma, elsődleges anyag kettősség felismeréséhez. A szubsztancia egysége mellet még találkozunk az egy fajba tartozó egyedek egységével is. Ennek az egységnek a formai oka a lényegadó forma, amely azáltal, hogy a faj különböző egyedeit formálja meg, formai oka (az arisztotelészi négyes okságról egyik előző bejegyzésben is szó volt) az ugyanabba a fajba tartozó egyedek azonos tulajdonságainak, azonos cselekvési módjának. A sokaság elve az az anyag, amely megformálva mindig mennyiséggel megjelölt anyag (materia quantitate signata). A mennyiséggel megjelölt anyag biztosítja azt, hogy a forma befogadásával létrejövő szubsztanciák térbelileg eltérő helyzetet foglaljanak el, lehetővé téve így ugyanazon forma több egyedben történő befogadását. Az anyag ugyanakkor annak az állandóságnak is az elve, amely a szubsztanciák pusztulása és keletkezése során is megmarad. Erre az állandóságra a fizika megmaradási törvényei (tömeg-energia) is utalnak.
A lényegadó forma formai oka a szubsztanciák egységének és állandóságának. A szubsztancia egysége biztosítja a dolog egységes működését. A lényegadó forma biztosítja azt is, hogy a dolog a fajának megfelelően működik, azaz például az elektron elektronként, az elefánt elefántként működik. Az előző bejegyzésben utaltunk a lényegadó forma és az információ kapcsolatára is. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az anyag-forma kettősség nem a természettudományos kutatás eredménye, ezek metafizikai-természetfilozófiai elvek. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ez a formai okság mit is jelenthet a természettudományok számára, hogyan viszonyulnak ehhez a természettudományok.
A fenti filozófiai fogalmak minden anyagi szubsztanciára vonatkoznak. A világban azonban különböző dolgok hierarchiáját tapasztaljuk. Ezt a hierarchiát több oldalról közelíthetjük meg. Egyik megközelítés a dolgokban természetüknél fogva jelenlévő képességeken alapszik. A „természet” szó tulajdonképpen a lényegadó formára vonatkozik, ennek dinamikus oldalát hangsúlyozza. Egyes dolgok más dolgokkal összevetve kevesebb képességgel rendelkeznek. Az élettelen dolgok világában lévő képességek olyan képességek, amelyeket elsősorban a fizika és a kémia kutat. A fizika jelen állása szerint ezeket az alapvető képességeket tulajdonképpen a négy erőhöz kapcsolhatjuk. Ezek az erők: az elektromágneses erők, a gravitációs erő, a gyenge kölcsönhatás (radioaktív bomlás) és az erős kölcsönhatás (az atommagot összetartó erő) erői. A növényi létezésben ezekhez az alapvető képességekhez hozzáadódik az anyagcsere, a növekedés, a környezethez való alkalmazkodás és szaporodás képessége. Az állatvilág esetében ehhez ismét hozzáadódik az érzékelés, az érzéki ismeret és erre adott válaszként az ösztönök alapján megvalósuló mozgás képessége. A hierarchia csúcspontján álló ember a fentieken kívül rendelkezik a szellemi természetű értelem és akarat képességeivel. Az elmondottakat jól szemlélteti William Augustine Wallace domonkos atya (1918-2015) interneten is elérhető természetfilozófiai bevezetőjének egyik (állatokra vonatkozó) ábrája. Ez a hierarchia már Arisztotelész számára is ismerős volt, jóllehet ő például a fizikai-kémiai képességek mögött nem a mai fizika négy erőjét látta, hanem a klasszikus négy elemet, a földet, vizet, tűzet és levegőt kiegészitve az égbolt mozgásával összefüggésbe hozható „ötödik esszenciával”, az éterrel.
Az, hogy ennek a hierarchiának a megfelelőjét az egyes szubsztanciákban, élőlényekben más módon is megtaláljuk, nagyrészt a modern tudomány felfedezése. Az egyes szubsztanciák náluknál egyszerűbb részekből hierarchikusan épülhetnek föl. Az atomok elemi részekből, a molekulák atomokból, az élőlények molekulákból, sejtekből, szövetekből, szervekből épülnek föl. Ezek a részek önálló szubsztanciaként is megjelennek a természetben. Például az emberi testet nagy részben alkotó víz a természetben is megtalálható, a tenger vízmolekulák (és egyéb molekulák) halmaza. Számunkra szokatlan fizikai állapotok között az elemi részecskék is önálló szubsztanciaként jelennek meg. Az élő szervezet sejtjeinek is megfelelnek egysejtű élőlények. A biológiai rendszerek működésének megértése szempontjából különleges jelentősége van a biokémiának, a szervezetet alkotó bonyolult molekulák tanulmányozásának.
A hierarchiát még egy harmadik szempontból is lehet vizsgálni. A fejlődéselméletek annak megértésére törekednek, hogy az elemibb élőlényekből hogyan fejlődtek ki a bonyolultabb növényi és állati szervezetek. A biológiai fejlődéselmélet megfelelői a kozmológiában is megjelentek. A kozmológia annak megértésére törekszik, hogy az elemi részek magas hőmérsékletű elegyéből hogyan alakultak ki világmindenségünk ma felfedezhető struktúrái, a csillagrendszerek, naprendszerek, bolygók stb.
A következő bejegyzésben a fentiek figyelembevételével azzal foglalkozunk, hogy a lényegadó forma formai oksága mit jelent és mit nem jelent a természettudományok számára.
Nagyon fontos gondolat, hogy az olyan tényezők, amilyen például a hidegség és melegség, melyeket a modern fizikalizmus mennyiségileg meghatározhatónak vél, ugyancsak a dolgok formai oldalához tartozik. Valójában a modern fizikalizmus semmit sem tud az olyan minőségekről, amelyeket emberileg tapasztalunk (szín, íz, geometriai alak stb.).
Az arisztotelészi formák azonban éppen ezeket az emberileg tapasztalható minőségeket jelentik. Az, hogy a víz kémiai képlete H2O, nem tartozik ezek közé, ez csak egy elmélet, nem tapasztalható a kémiai összetétel. Szó sincs arról, hogy a víznek ez lenne az esszenciális (arisztoteliánus terminológiával: szubsztanciális) formája. Abból, hogy a víz modern kémiai értelemben H2O – mert csak ebben az értelemben az! –, nem vezethetők le a vízzel kapcsolatban tapasztalható minőségek, ezeket nem lehet alulról felépíteni.
(Egyébként a víz még modern kémiai értelemben sem soha tisztán H2O, és ha létezne is olyan, az ember szomját nem oltaná: meg is halnánk, ha csak azt innánk.)
Annak állításával, miszerint a víz szubsztanciális formája az, hogy H2O molekulákból áll, hallgatólagosan azt is állítjuk, hogy maga Arisztotelész – illetve Szent Tamás – nem ismerte a víz szubsztanciáját, vagyis nem tudta alkalmazni saját elméletét egy olyan dologra, ami az ő hétköznapi világának is állandó része volt.
Ez egyrészt nem csekély tiszteletlenség Arisztotelésszel – Szent Tamással – szemben, másrészt meglehetős következetlenség önmagunkkal szemben, ha egyébként el akarjuk fogadni az arisztotelészi hülomorfizmust.
(Mindez mellesleg azt is illusztrálja, hogy a tradíció és a modernitás összemosása – amely jelenség a neotomizmusban sajnos nem ritka – milyen fonák dolgokat tud produkálni.)
A szubsztancia részben éppen azért szubsztancia, mert nem lehet pozitív módon megragadni, és igazából csak tautologikusan lehet róla beszélni: a víz az víz, és attól víz, hogy nem bor, tej, kenyér, kő, fa stb. Minden, amit mondani tudunk róla, csak akcidencia. Maga a szubsztanciális forma csakis egy magasabb – a racionalitást meghaladó – megismerési mód révén ragadható meg.
Az, hogy valami H2O molekula, az nem a víznek a szubsztanciális formája, hanem a H2O molekulának. És amikor azt mondjuk, hogy a vizet így és így vizsgálva – modern kémiai módszerekkel – azt tapasztaljuk, miszerint H2O molekulákból áll, az a vízre nézve már egy akcidencia.
Köszönöm megjegyzését.
A hidegség és melegség valóban formáknak tekinthetők, ezek azonban nem lényegadó formák, hanem járulékos, akcidentális formák. A természettudomány ezekre a minőségekre saját területén belül keresi a magyarázatot. Ez a dolga. Ezek a magyarázatok lehetnek kísérletileg igazolt, helyes magyarázatok, de nem teljes magyarázatok.
Az embernek nincs olyan képessége, hogy közvetlenül megragadja a formákat. A formákat a cselekvő értelem (intellectus agens) az érzéki adatokból vonja ki és így lesznek ezek értelmünk fogalmai. Ezek a fogalmak azonban pozítiv tartalommal rendelkező fogalmak. A víz meghatározása például úgy, hogy a víz az víz, nem tükrözi a fogalom tartalmát. A jó meghatározás megjelőli a legközelebbi nemet (genus proximum) és az ehhez hozzáadódó megkülönböztető jegyet (differencia specifica). A víz fogalma ebből a szempontból különösen érdekes, mert az arisztotelészi fizika (és ez a Szent Tamás által elfogadott fizika is) szerint ez egyike annak a négy elemnek, amelyből a dolgok összetevődnek (víz, tűz, levegő, föld). Nem találkoztam a víz meghatározásával, de Szent Tamás számára ez valami ilyesmi lehetett: a víz az az őselem, amely a nedvesség minőségével rendelkezik. Szent Tamás egyébként egy mindössze néhány oldalas művében (De mixtione elementorum) foglalkozik azzal, hogy az elemek forma szerint hogyan vannak jelen a testi szubsztanciákban. Szerinte ezek formái nem lényegadó és (nyilván) nem járulékos (akcidentális) formaként vannak ott, hanem erő szerint, virtuálisan.
A fizika azóta nagyot fejlődött, de Szent Tamás megállapításai ma is hasznos megállapítások. A fizika és biológia világában lévő dolgok (elemi részecskék, atomok, molekulák, sejtek, DNA stb) általában nem érzékszerveinkkel közvetlenül érzékelhető dolgok. Ugyanakkor azonban kísérletekkel sokszorosan alátámasztott elméletek utalnak rájuk. Például a pozitronok valóságáról tanúskodik a modern diagnosztika egyik fontos berendezése, az MRI, amelyet az elmélet alapján konstruáltak. De beszélhetnénk a lézerekről, az atomreaktorokról stb. Ezek mögött a dolgok mögött a dolgok lényege, a dolgok természete van. A dolgok aktív és passzív képességei a dolgok természetéből fakadnak. Az anyagi dolgok lényegét pedig a lényegadó forma és az elsődleges anyagból való összetettség jellemzi. A dolgok lényegének, természetének, aktív és passzív képességeinek a megismerése tehát jelentős részben a természettiudományok által történik. Ez nem jelent problémát, a probléma az, amikor ezt a megismerési módot az egyetlen érvényes megismerési módnak tekintik.
De térjünk vissza a víz esetére, amelyet Szent Tamás fizikája még őselemnek tekintett, a mai fizika, kémia viszont egy sokszorosan összetett valaminek tekint! A hidrogénatomok és az oxigénatomok viszonya (csak körülbelül) az a vízmolekulához képest, mint az őselemek viszonya a testi szubsztanciához, amely viszonyról Szent Tamás beszél említett kis művében. Tehát itt nem annyira egy járulékról van szó, hanem inkább egy olyan összetevőről, amely nem szubsztanciaként összetevő, hanem erő szerint, virtuálisan. Az atomok stb. formája elveszti esetleges korábbi, lényegadó forma jellegét, de megmarad a szubsztanciába beépülő formaként.
Az előttem lévő pohárban lévő víz valóban nem azonos a vízmolekulával. Ebben a szubsztanciában a vízmolekulák nem szubsztanciaként vannak jelen, hanem szubsztanciába beépülő formákként. Ha ezt a kérdést a fizika oldaláról is meg akarom közelíteni, akkor hivatkozhatom arra a termodinamikai egységre, amely a pohárban meglévő molekulákat egy egységbe fogja. Előfordulhat azonban, hogy vannak tomista természetfilozófusok, akik a pohárban lévő vízet inkább csak aggregátumnak tekintik.
Az atomok, molekulák episztemológiai helyzete hasonló az őselemek (például víz) egykori helyzetéhez. Azzal a különbséggel, hogy az elemi részek, atomok, molekulák létezésével kapcsolatban lényegesen több és jobban alátámasztott bizonyitékaink vannak. Mégis megmutatkozik Szent Tamás zsenialitása itt is, könyvecskéje ma is hasznos olvasmány.
‘Például a pozitronok valóságáról tanúskodik a modern diagnosztika egyik fontos berendezése, az MRI’
Az inkább a PET lesz, az MR a protonokkal ‘dolgozik’.
Különben köszönöm a blogot és a mögötte álló munkát! Bár rég nem kommenteltem, rendszeresen eljárok ide, és érdeklődve olvasom a bejegyzéseket.
Így van. Köszönöm a helyreigazítást.