Időszámításunk az évek, hónapok, hetek, napok ismétlődő szakaszaira épül. Az időnek azonban van liturgikus dimenziója is, időnk valamilyen kiteljesedés, vég felé haladó idő. Az idő üdvösségünk történetének a kerete. Ez a történet egyrészt az egész emberiség üdvösségének a története, de ebbe foglalva a mi üdvösségünk története is. A liturgikus évre, az egyházi évre, mint időszámításunk leghosszabb ismétlődő szakaszára rávetítődik az egyetemes üdvösség történetének lineáris folyama. Ez különösen jellemző az adventtől pünkösdig terjedő időszakra. Üdvösségünk történetének három legnagyobb eseményét a három nagy keresztény ünnep, a karácsony, a húsvét és a pünkösd jeleníti meg. Az advent első vasárnapjától karácsonyig terjedő időszak négy hétbe sűríti mindazt, ami az emberiség történetében Ádámtól és Évától kezdve Jézus Krisztus születéséig történt. Ezt az időben óriási terjedelmű időszakot a várakozás, az ígéretekre várakozás jellemzi. A paradicsomból való kiűzetéskor már elhangzik az ősevangélium: “Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3, 15). A katolikus értelmezés az ősevangéliumban említett asszonyban Máriát látja, akinek a fia széttiporta a Sátán fejét. Ezért a katolikus liturgia a szeplőtlen fogantatás ünnepét december nyolcadikára, az advent kezdetére helyezi. Az adventi hajnali misék liturgikus szövegei is a Máriáról szóló fogadalmi mise szövegei voltak, külön engedély alapján a liturgikus szín is a fehér volt ilyenkor az adventi lila helyett. Az adventi várakozás másik főalakja az Előhírnök, Keresztelő Szent János, aki arra figyelmeztet, hogy ez a várakozás nem passzív várakozás, hanem előkészület. Advent megjeleníti a Jézus első eljövetelére való várakozást, de egyben figyelmeztet Jézus második eljövetelére, arra, hogy életünket tulajdonképpen az erre való várakozásnak, az erre való felkészülésnek kell jellemeznie. Advent első napjának, advent első vasárnapjának (régi rítus szerinti) evangéliuma Krisztus második eljöveteléről, az utolsó itéletről szól. Advent megjeleníti az Ószövetség, Izrael várakozását is a Messiásra, ez a motívum is megtalálható a liturgiában.
Az egyházi év liturgiáját tulajdonképpen két ritmusnak az együttese határozza meg. Az Egyháznak vannak naptári naphoz kötött ünnepei. Ezek közül a két legnagyobb karácsony és vízkereszt ünnepe. De ilyenek Mária ünnepei, a szentek ünnepei is. Az Egyház liturgiájának másik ritmusát a hetek, a vasárnapok és a hétköznapok egymásutánja adja meg. A másik két nagy ünnep, a húsvét és a pünkösd vasárnapra esnek. A vasárnapokra és hétköznapokra épülő adventi liturgiában a közvetlenül karácsonyt megelőző napokban megjelennek a dátumhoz kötött szövegek is. December 17-től kezdve hét napon át, a zsolozsma legünnepélyesebb imaórájában, a vesperásban, az esti dicséretben a Magnificat-ot kísérő antifónák naptári naphoz kötött szövegek. Ezek a szövegek Jézust szólítják meg, eljövetelét kérve. A megszólítások az Ószövetségből vett megszólítások. Ezek az antifónák az “ó” felkiáltással kezdődnek, ezért nevezik őket ó-antifónáknak. Az alábbiakban az ó-antifónák magyar fordításait az új rítus szerinti Zsolozsmáskönyvben lévő szövegek alapján közöljük (kisebb változtatásokkal):
December 17. Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj taníts minket okosan élni!
December 18. Ó, Adonái és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sinai-hegyen törvényt adtál: jöjj válts meg minket kitárt karoddal!
December 19. Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!
December 20. Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!
December 21. Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az Igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!
December 22. Ó, nemzetek királya és szívünk kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te a kettőt eggyé teszed: jöjj üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!
December 23. Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: jöjj és üdvözíts minket, Urunk Istenünk!